Bastien de la Angelique de Mon Amour

MENÜ

 

A MEGFELELŐ KÖRNYEZET

Meg kell fontolnunk, hogy nincs-e nagy valószínűsége annak, hogy az előrelátható jövőben otthont változtatunk, és hogy az új ház is alkalmas lesz-e egy nagy testű kutya befogadására. Milyen a helyzete? Minimálisan egy olyan kertje legyen, ahol a növekvő kölyök játszhat és kimozoghatja magát. Ugyanakkor tudok olyan esetekről, hogy masztiffot az első emeleti lakásban tartanak, de naponta sokszor elviszik mozogni a helyi parkba. Szerintem ez nem ideális környezet, de kivitelezhető, még ha nem is ajánlott általában. Sok múlik azon, hogy a gazda mennyire képes és hajlandó csökkenteni az efféle környezet által okozott kevés mozgás és az unalom hatásait.A másik véglet, a nagyon elszigetelt ház is rejt hátrányokat a kutya felnevelése szempontjából. Ilyen környezetben a kutya a városibb környezet nyüzsgésének megtapasztalása nélkül nő fel. Bizonyos körülmények között ez hatással lehet a vérmérsékletére: félni fog a városi zajoktól és forgalomtól, vagy túl agresszívvé válik amiatt, hogy nincsenek meg a kellő tapasztalatai.Bármilyen is a ház, és bárhol is legyen, a legfontosabb, hogy a telek biztonságosan be legyen kerítve. Ez nemcsak azt akadályozza meg, hogy kutyánk elcsavarogjon, és különféle bűntettekkel vádolják – főként méreténél fogva -, hanem azt is, hogy kóbor kutyák tévedjenek a területre, melyet kutyánk hamarosan sajátjának és megvédendőnek érez majd. Akár ember, akár kutya a behatoló, nem számít: a kutya számára behatoló, ez pedig reakciót feltételez, még ha ez éppen csak egy figyelmeztető ugatás is.Arra is gondolni kell, hogy elég nagy-e a járművünk ahhoz, hogy egy nagy testű fajtát befogadjon, akár kiállításokra járunk, akár állatorvoshoz kell vinni.

KAN VAGY SZUKA

Nagyon fontos kérdés, hogy kan vagy szuka kiskutyát válasszunk. A szóba jöhető fajtákban nagy különbségek vannak a nemek között, testfelépítésben és gyakran vérmérsékletben is. Küllemre a szuka kisebb, bár mondani sem kell, azért még nagy testű kutya. Könnyebb elhelyezni, kissé olcsóbb az etetése, és általában nincs meg benne az a csavargási vágy, ami minden fajta kanjaiban megvan. Ez határozott előny.Miután elmondtam a szukatartás előnyeit, elismerem, hogy van valami még lenyűgözőbb egy jó, erős kanban. A két nem közti fizikai különbség nagyjából olyan, mint a hím és a nőstény oroszlán között. Ez egy vélemény, de a döntés fontos. A szuka tartásának előnye, hogy nagy átlagban toleránsabbak más kutyákkal. A kan nem nagyon hajlik rá, hogy más kant engedjen a területére, ezért is tanácsoltam korábban e fejezetben a biztonságos kerítést.A szuka nagyjából egyéves kora után évenként kétszer tüzelni fog, bár némelyik ezt korábban kezdi. Voltak már olyan szukáim, amelyek évente csak egyszer tüzeltek, ami nagy adomány annak, aki nem kíván tenyészteni. Ha azt akarjuk, hogy a szuka egyáltalán ne tüzeljen, az állatorvos műtétileg ivartalaníthatja, de ezt semmiképpen se végeztessük el az első tüzelés előtt. Amíg tüzel, minden kan kutya számára szexuálisan vonzó.   Előfordul, hogy a szuka hamarosan tüzel, de valamilyen probléma miatt a tulajdonos nem tudja majd megadni a szükséges gondoskodást és figyelmet a tüzelő szukának. Megbeszélés alapján az állatorvos adhat olyan injekciót, ami késlelteti a tüzelést. Azt tanácsolom, hogy ezt csak végső megoldásként vagy vészhelyzetben alkalmazzuk, mert volt rá példa, hogy az így kezelt szukák terméketlenné váltak, és későbbi életükben petefészek problémáik lettek. Ha a szukát véletlenül fedezték be, a vemhesség megakadályozható, ha azonnal állatorvoshoz visszük. Jó megszervezett körülmények között ilyesmi nem fordul elő, de ha mégis, azonnal cselekedni kell. A legtöbb fajtához képest a masztiffok nem csavargósak, talán azért, mert évszázadokon keresztül ahhoz szoktak, hogy egy bizonyos területet őrizzenek. Legyen akár csivava, akár német dog, minden fajtában a kan az, amelyik hajlamosabb a csavargásra

.

FELELŐS KUTYATARTÁS

Ma a világ számos pontján hajlamosak a kutyaellenes szabályozásra. Sajnálattal ismerem el, hogy ezért néhány tulajdonos felelőssége okolható. Britanniában például közterületre akár kan akár szuka kutyát csak pórázon és olyan nyakörvvel szabad vinni, melyen szerepel a tulajdonos neve és címe. Néhány városban vannak olyan parkok, , ahol területeket jelöltek ki a szabadon futtatásra, természetesen a tulajdonos jelenlétében, de a kutyának még a vidéki gyalogösvényeken és lovaglóutakon is pórázon kell lennie. A kutyás lapok és sok könyv is javasolja mindenféle lábproblémák, pl. a gyenge lábközép érdekében az utakon történő futtatást, de a kutyának ilyenkor is pórázon kell lennie. Ha a kutya pórázon van, a problémák esélye minimális. A vidéki utak talán veszélyesebbek, mivel keskenyek, így a forgalomra jobban oda kell figyelni, és azért is, mert sok esetben háziállatok vannak az utakat övező mezőkön. Ha a bokorsávok nincsenek jól karbantartva, nagyon valós a veszély arra, hogy a kutya kísértést érezzen az állatok üldözésére. Minden kutya, amely hirtelen juhnyájjal találja szemben magát, hajlamos a kergetésre, különösen, ha azok futni kezdenek. A gazdák nem fogadják szívesen az állataikat felderíteni kívánó kutyákat, különösen ha az nagy testű. Még akkor sem, ha mindez csak kíváncsiság a kutya részéről. Sok fejfájás és kiadás elkerülhető, ha azt az alapvető elvet alkalmazzuk, hogy a „saját tulajdonon kívül mindig nyakörvben és pórázon”. Néhány végső átgondolandó dolog kiskutya-vásárlás előtt. Ne vegyünk két azonos nemű kiskutyát ezekből a fajtákból, abból a hibás megfontolásból, hogy „nem lesznek egyedül”. Kölyökként valóban jó társaságot nyújtanak egymásnak, de nagyjából kétéves korukra felüti fejét a dominanciára való hajlam, és minden esély megvan arra, hogy a két aranyos kis társ elszánt ellenséggé váljon. Ha feltétlenül kettőt kell beszerezni, legyenek különböző neműek, de ne felejtsük, hogy a szuka egyszer tüzelni fog, és ezzel a helyzettel majd meg kell valahogyan birkózni. Tanulmányozzuk fajtastandardot, látogassunk e el néhány nagyobb kiállításra, ismerkedjünk a kiválasztott fajtával. A kritikusok valószínűleg felvetik nekem, hogy túl óvatosan ítéltem meg a masztiffok vérmérsékletét. Bizonyos mértékben elfogadom ezt a kritikát, de egy kutyás hetilapnál fajta-referensként töltött hosszú éveim alatt számos olyan tragikus történetet hallottam gazdáktól, amelyekben a problémák azért fordultak elő, mert az emberek nem voltak tudatában annak, hogy hogyan kell megfelelően kezelni az ehhez a csoporthoz tartozó kutyákat. Voltak esetek, amikor úgynevezett „tenyésztők” felelőtlenül úgy adtak el kölyköket, hogy nem hívták fel a vevők figyelmét azokra a lappangó veszélyekre, amelyeket tisztázni kell, még akkor is, ha lehet, hogy sohasem fognak beigazolódni. Tovább bonyolítja a helyzetet az a tény, hogy ma sokan tenyésztenek kutyákat olyanok, akiknek igen csekély a tapasztalatuk az adott fajtáról, és azért még ha szeretnének, sem tudnának tanácsokat adni. A masztiff-típusú fajták vonzó megjelenésűek, gyakran nevetséges mértékig ragaszkodnak gazdájukhoz és közvetlen családtagjukhoz, megbízhatóak, igen társaságkedvelők, de méretük és erejük miatt mindig ellenőrzés alatt kell állniuk. Ugyanúgy, mint az emberek között, az őrkutyák között is van néhány elítélendő. Ez a csekély kisebbség szerepel a címlapokon, nem pedig azok a nyugodt, elszánt, védelmező társak, amelyek a nap huszonnégy órájában biztosítják gazdáikat, hogy amíg ők figyelnek, minden jól megy.

SZOCIALIZÁCIÓ ÉS KIKÉPZÉS

A bátorság, az őrzés és az agresszió közti határok nem egyértelműen megfogalmazhatók. Egy őrkutyának bátorságra van szüksége, ha azt várjuk tőle, hogy őrizzen, és ne csak a terület dísze legyen. Általában e kutyák látványa is elég elrettentő, de hamar elveszti hitelét, ha a kutya farkával a lába közt fut el. A kiállítási körben a jó vérmérsékletű kutya – amennyiben felvezetője ellenőrzése alatt tartja az állatot – biztosan magára vonzza a bíró figyelmét. A rámenősséget kordában lehet tartani, ha elfogadható és látványos viselkedéssé változtatjuk, de egy gyáva kutyából sose lehet bátrat nevelni. Az őrzési ösztön e fajták természetes velejárója, és bár néhány fajta ingatagabb a többinél, egy fajtán belül is vannak vérmérsékletbeli eltérések. Az őrzés ösztönös gyanakvás és az arra épülő tanult reakció eredménye. A kutya kiképzése nagyon összetett dolog, és az alkalmazott módszereket minden egyes kutyához hozzá kell igazítani. Véleményem szerint az ember elleni munka olyan feladat, aminek a megtanítása meghaladja egy átlagos gazda képességeit. A szocializáció és a kiképzés szorosan összefüggenek. A kutyának már kis kölyökkorától kezdve alapkiképzésben kell részesülnie, hogy szocializálni lehessen, és hozzá tudjuk szoktatni olyan helyzetekhez, mint pl. az állatorvos felkeresése egy egészségügyi ellenőrzés vagy oltás céljából. Ezek a látogatások általában utazást feltételeznek, a kölyöknek tehát hamar meg kell ismerkednie az autózással. Mindenfajta kiképzés sikere abból áll, hogy élvezetessé tegyük a kiskutya számára, a kiképző pedig legyen türelemmel, sose jöjjön ki a sodrából, még ha bosszankodik is.

KIÁLLÍTÁSI NEVELÉS

Akik szeretnék kiállítani kutyájukat, azoknak hamar el kell kezdeni az ez irányú nevelést. Mondanom sem kell, hogy a kölyöknek már kell tudni pórázon járnia, legyenek meg az oltásai, és legyen idegenekhez és más kutyákhoz szokva. Tudjuk meg, hogy vannak-e környékünkön kiállítási vagy engedelmességi kiképzések. Ott a kiskutya hozzászokik a kiképzőhöz, aki a bírót utánozza úgy, hogy végigtapogatja a „kiállított kutyát”, egyenes vonalú, oda-vissza mozgatást kér, és általában egy fedett téri kiállítás tevékenységeit gyakoroltatja. Ha ki szeretnénk állítani, ne vegyünk részt engedelmességi tanfolyamon, mivel ezeken a kiképzéseken arra tanítják a kölyköt, hogy leüljön, amint a felvezetője megáll. Ha ez szokássá válik, nagy hátrány a kiállítási körben, ahol azt várják el a kutyától, hogy álljon, ne pedig üljön. Úgy is dönthetünk, hogy mi magunk, kiképzésen történő részvétel nélkül, tanítjuk meg a kiskutyát a kiállítási viselkedésre, és mivel valószínűleg mi vezetjük fel első kiállításán, minél több időt töltünk a kiállítási dolgok gyakorlásával, annál inkább kiépül a szükséges kapcsolat a kutyával. Amikor a kiskutya nyolchetes, már gyakorolhatjuk vele a beállítás alapjait. Vegyük fel a kölyköt, és tegyük egy asztalra (lehetőleg kint). Állítsuk úgy, amire a régi kiállítók azt mondták: „minden sarokban egy láb”, feje fent és kissé előre, háta legyen egyenes, farka pedig a korrekt tartásban. Ha beállítottuk, egyik kezünket tegyük a feje alá, a másikkal simítsuk végig a hátát, és mondjuk kedvesen „Állj!”. Ne untassuk, ha így marad, és jól elvan ebben a helyzetben 3-4 percig, akkor fejezzük be, jutalmazzuk pl. egy darab sajttal (minden kutya szereti a sajtot), vegyük le az asztalról. Ha pedig talajon állítjuk, paskoljuk meg és engedjük el, de a nyakörv maradjon rajta. A következő lépés, hogy megtanítsuk körben járni és ügetni úgy, hogy közben mindvégig a bal oldalunkon marad. Ha megtanítottuk ezt a két gyakorlatot, ismételjük az állítást és a mozgatást, de időnként álljunk meg hirtelen, és ha a kutya is megállt, állítsuk be és adjuk ki az „Áll!” parancsot. A következő lépés, hogy álljon, de közben minket, a felvezetőjét figyelje, és azt a falatot, amit minden sikeres beállítás után kap. Adjuk neki oda, és ismételjük meg a kört ügetésben.

ÉTREND ÉS TÁPLÁLÁS

A táplálás sohasem tartozott az állatorvosok kizárólagos fennhatósága alá. Viszonylag újabb keletű, hogy a gyógyászat olyan szintre fejlesztette a klinikai táplálást, hogy a témának professzorai vannak, és a társállatokkal foglalkozó állatorvosok felismerték, hogy szakértelmükkel hozzájárulhatnak az állatok ellátásának e területéhez. Ez különös, mivel már a legkorábbi orvosi és állatorvosi szövegek is utalnak a helyes étrend jelentőségére, és a haszonállatokkal, pl. marhával, sertéssel és birkákkal dolgozó állatorvosokat elárasztották az e fajok megfelelő táplálására vonatkozó információk. Hagyományosan természetesen sok állattulajdonos etetéssel inkább felfedezte a kapcsolatot az étrend és a betegségek között. Ez főleg a témában érdekelt médiának köszönhető (bár gyakran hisztériát keltett), de a gyártó cégek marketingstratégiájának is. Szinte mindenki hallott a „magas rosttartalmú”, az „alacsony zsírtartalmú”, „magas telítetlen zsírsavtartalmú”, „alacsony telített zsírsavtartalmú” és „zabkorpa”-étrendeknek tulajdonított előnyökről. Míg általában vannak bizonyos adatok, melyek ezen étrendek használatát támasztják alá bizonyos helyzetekben, az előnyöket gyakran eltúlozzák, ha vannak ilyenek egyáltalán.

A tenyésztők mindig vitatkoznak arról, hogyan lehet a „legjobban” etetni a kutyákat. A legtöbb masztiff-tulajdonos tisztában van a jó csontfejlődés fontosságával és a táplálásnak az optimális csontozati jellemzők elérésében betöltött szerepével. Mindemellett állatorvosi praxisomban folyamatosan ámuldoztam és rémüldöztem azokon az étrendeken, melyeket tenyésztők adtak az új tulajdonosoknak. Ezek általában összetett, otthon elkészítendő receptekből álltak, gyakran nagy mennyiségű friss húson, kecsketejen, és a legkülönbözőbb ásványi kiegészítőkön alapultak. Ezek az étrendek gyakran nagyon kiegyensúlyozatlanok voltak, és könnyen csontrendszeri és más növekedési abnormalitást eredményeztek volna. A háziasított kutyáknak szinte semmi lehetőségük arra, hogy maguk válogassák meg étrendjüket, ezért kell felismernünk, hogy teljes mértékben gazdájukra vannak utalva, hogy minden szükséges táplálékot megkapjanak. E fejezetben ismertetem, hogy melyek ezek, eloszlatok pár téveszmét, és tanácsot adok abban, hogy hogyan válasszuk ki a megfelelő étrendet a kutyának.

A TÁPLÁLÁS ALAPVETŐ KÉRDÉSEI

A kutyák közös őstől származnak a ragadozókkal, és ma is gyakran annak tekintik őket, bár táplálkozási szempontból valójában mindenevők. Ez azt jelenti, hogy a kutyák minden szükséges tápanyaghoz hozzá tudnak jutni állati vagy növényi eredetű táplálékforrásokból is. Jelenlegi tudásunk szerint a kutyák kizárólag növényekből származó táplálékon is megélnek, vagyis tarthatók „vegetáriánus” étrenden. Ugyanez nem mondható el a házimacskákról, melyek ragadozók, és táplálékigényük nem fedezhető kizárólag növényi étrenddel.

ENERGIA

Minden élő sejtnek energiára van szüksége, és minél aktívabbak, annál több energiát égetnek el. Az egyes kutyáknak egyéni energiaszükségleteik vannak, ez pedig változó, még az azonos fajtájú, életkorú, nemű és aktivitási szintű állatok között is. A tenyésztők észreveszik, milyen különbségekkel fejlődnek az alomtestvérek, némelyik hízásra hajlamos, mások karcsúbbak még akkor is, ha pontosan ugyanannyi táplálékot kapnak. A felnőttkori fenntartáshoz egy masztiff kb. 65 kcal energiát igényel testsúly-kilogrammonként. Ha ismerjük az etetett táplálék energia-sűrűségét, ki tudjuk számolni, mennyire van szüksége a kutyának. Persze nem szabad elfelejteni, hogy ez csak megközelítés, az etetett mennyiséget az adott kutyához kell igazítani. A legjobb módszer, ha rendszeresen mérjük a kutyát, és azután „optimális” súlyát próbáljuk fenntartani. Ha előre gyártott tápot etetünk, tudnunk kell, hogy a gyártó által javasolt etetési útmutató is az átlagos energiaszükségleten alapszik, ezért lehet, hogy növelni vagy csökkenteni kell majd a javasolt mennyiséget egy-egy adott kutya esetében. Néhány országban (pl. az Európai Közösség országaiban) a szabályozás nem engedi meg a tápok feliratán az energiatartalom feltüntetését. Kérésre azonban a megbízható cégek meg tudják adni, és meg is adják ezt az információt. Amikor különböző táplálékokat hasonlítunk össze, fontos, hogy „metabolizálható energiatartalmat”, vagyis a kutya számár a táplálékból felvető energiát vegyük figyelembe. Néhány cég a bruttó energiát adja meg, ami nem olyan hasznos, mert ennek az energiának egy (sokszor jelentős) része nem emésztődik, nem szívódik fel, és nem hasznosul. Sok körülmény miatt változhat a kutya energiaigénye a felnőttkori fenntartó energiaigényhez (maintenance energy requirement, MER) képest: Az enyhe vagy mérsékelt aktivitás (munka) alig növeli az energiaszükségletet, és csak a valóban nehéz megterhelés, pl. a szánhúzás alatt nő meg jelentősen az energiaigény. Ne feledjük, hogy a vemhesség alatt annak utolsó három hetének kivételével nem áll fenn megnövekedett energiaigény, a magas energia bevitel szükséglete pedig a szoptatás alatt jelentkezik. Ha a szuka megfelelő energiához út, nem kell, hogy súlyt veszítsen vagy kondíciója romoljon a vemhesség vagy a szoptatás ideje alatt. Mivel a szoptatás alatt olyan magas az energiaigény (a MER akár négyszerese is lehet), néha hagyományos fenntartó felnőttkori étrenddel ez nem fedezhető azért, mert a szuka egyszerűen fizikailag nem tud elég táplálékot elfogyasztani. Ennek eredményeképpen fogy, és kondíciója romlik. Általában magas energiatartalmú étrendre kell váltani, hogy ezt elkerüljük. Ahogyan a kutyák öregszenek, energiaszükségletük általában csökken. Ez nagyrészt abból ered, hogy kevésbé aktívak. Kevesebbet mozognak, mivel pl. gazdájuk is idős, vagy mozgásszervi panaszaik vannak, pl. ízületi gyulladásuk. De az idősebb állatok anyagcseréjében is fellépnek olyan folyamatok, melyek a szükséges energia mennyiségét csökkentik. Célunk, hogy idős korban is fenntartsuk a testsúlyt, ebben pedig fontos szerepet játszik a mozgás. Ha az állat hajlamos hízni vagy fogyni, ennek megfelelően változtatnunk kell energia bevitelét. Ha a testsúly több mint 10%-kal tér el a szokásostól, keressük fel az állatorvost, hátha szervi elváltozás okozza a súlyváltozást. A környezet változásai és mindenfajta stressz (pl. a kiállítás), melyek különösen az idegesebb vérmérsékletű kutyákat érintik, növelhetik az energiaszükségletet. Néhány kutya, ha hosszabb ideig kennelbe van zárva, veszít súlyából, mivel a stressz által okozott megnövekedett energiaigényt fenntartó étrenddel nem lehet fedezni. Olyan magas energiatartalmú táplálékra lehet szükség ilyen helyzetekben, amelyek legalább 4,2 kcal energiát tartalmaznak szárazanyag-grammonként. Másfelől a túlzott energia bevitel elhízást okoz, aminek súlyos egészségügyi következményei lehetnek. A túlsúlyos kutyák hajlamosabbak az ortopédiai problémákra, pl. ínszalag-szakadásra. Ez a gyakran sebészeti beavatkozást igénylő állapot okozhat hirtelen teljes sántaságot, vagy a hátulsó lábak fokozatosan rosszabbodó sántaságát. Idős korukra a kutyák gyakran szívbetegek lesznek, a túlsúly pedig jelentős plusz megterhelést ró a keringési rendszerre, mindez pedig súlyos következménnyel járhat. Az elhízott kutyák nem inzulin-függő cukorbetegségre és számos más egészségügyi problémára is hajlamosak, ellenálló képességük is csökken, ugyanakkor nő az altatási és műtéti kockázat. Ha fennáll az elhízás, az aktivitási szint valószínűleg csökkenni fog, és még inkább szükségessé válik a bevitt energia mennyiségének csökkentése, különben még nagyobb lesz a testsúly, és a helyzet még rosszabbá válik. Energiához a kutya csak az étrend zsír-, szénhidrát- és fehérjetartalmából juthat. Egy gramm zsír 2,25-ször több energiát szolgáltat, mint egy gramm szénhidrát vagy fehérje, ezért a magas energiaigényt legjobb viszonylag magas zsírtartalmú étrenddel fedezni. A kutyáknál ritkán alakulnak ki szívérrendszeri problémák, melyek magas zsírtartalmú étrendet fogyasztó emberek esetében megfigyelhetők. A tulajdonosok azt hiszik, a fehérje a mozgáshoz és teljesítményhez szükséges energia forrása, de ez nem így van. A fehérje viszonylag gyenge energiaforrás, mert a fehérjékből elméletileg nyerhető energia négy része elvész, mivel a fehérjék emésztése, felszívódása és felhasználása maga is sok energiát igényel. A teljesítmény érdekében a zsír és a szénhidrátok jobb energiaforrást jelentenek. A kövér és a hízásra hajlamos kutyák számára alacsony energia bevitel javasolt, és ma már speciálisan előállított, energiaszegény étrendek léteznek, a leghatékonyabbaknak magas a rosttartalmuk. Az állatorvosunk tanácsot fog adni, melyik a legmegfelelőbb étrend-típus abban az esetben, ha ilyen problémás kutyánk van. Amennyiben a kutyánk túlsúlyos, fontos, hogy az állatorvos segítségét kérjük, mert lehet, hogy valamilyen szervi probléma is fennáll.

AZ ÉTREND MEGVÁLASZTÁSA

A fenntartó étrend kiválasztásának első fontos szempontja, hogy fedezze kutyánk energiaszükségletét. Néhány esetben ehhez speciális összetételű, magas vagy alacsony energiatartalmú étrendre lehet szükség. Az étrendnek más tápanyagokat is tartalmaznia kell, pl. esszenciális aminosavakat (az étrend fehérjetartalmából), esszenciális zsírsavakat (az étrend zsírtartalmából), ásványi anyagokat és vitaminokat. A szénhidrátok a kutya esetében nem számítanak létfontosságú étrendi alkotónak, mert ők más forrásokból elegendő mennyiségű glükózt tudnak előállítani.

Ne essünk abba a csapdába, hogy azt higgyük, ami jó az embereknek, az jó a kutyáknak is. Nagyon sok a különbség az emberek és a kutyák étrendi igényeiben. Az embereknek például mindennap C-vitaminra van szükségük az étrendjükben, míg a kutyák normál körülmények között elő tudják állítani C-vitamin-szükségletüket, így étrendjüknek azt nem kell tartalmaznia. A kutya által igényelt tápanyagok változnak az életkori szakasz, a környezet és az aktivitási szint függvényében. A fejezet további részében az életkori szakaszokhoz köthető táplálást vitatjuk meg.

A NÖVENDÉKEK ETETÉSE

A növekvő állatok szövetei aktívan fejlődnek, méretük nő, így nem meglepő, hogy felnőtt társaiknál viszonylag magasabb energia-,fehérje-, vitamin- és ásványianyag-igénnyel rendelkeznek (ha ezen tápanyagok szükségletét testsúlykilogrammra vonatkoztatjuk). 7-10 napos korukra születési súlyukat általában megduplázzák, és a kiskutyák felnőttkori testsúlyuk minden egyes kilójára számítva napi 2-4 grammot gyarapodnak. Az újszülöttek felnevelésének fontos kulcsa, hogy csökkentsük energiaveszteségüket, mégpedig környezetük hőmérsékletének szinten-tartásának segítségével, valamint azzal, hogy megfelelő energia bevitelt biztosítunk számukra. A szuka teje különösen fontos a kiskutya számára élete első néhány órájában. Ez a korai tej (föcstejnek hívják) a benne lévő anyai ellenanyagok révén bizonyos mértékű passzív immunitást biztosít a kölyöknek. Megvédi a kölyköket egészen addig, amíg azok saját immunválasszal nem tudnak reagálni a fertőzések leküzdésére. A túlélési arány jelentősen csökken azok között a kölykök között, melyek nem jutnak az anyjuktól föcstejhez. Ha nem áll a rendelkezésünkre dajkakutya, az árva kiskutyákat legjobb készen kapható tejpótlóval táplálni, betartva a gyártó ajánlásait. Ilyen helyzetben az állatorvos tud segíteni. A kölyökkori elhízást meg kell előzni, mivel a fiatalkori túlsúly növeli a zsírsejtek számát a szervezetben, hajlamosít arra, hogy a kutya egész életében kövér legyen. A kiskutyák leginkább akkor esznek túl sokat, amikor egész nap étvágyuk szerint ehetnek bármennyit (ad libidum etetés), különösen, ha az alomtestvérek között versengés alakul ki. A legjobb módszer, ha a napi adagot a testsúly alapján számoljuk ki, és kettő-négy adagra osztva adjuk a kutyának, ahogyan nő, egyre kevesebb alkalomra osztva a mennyiséget. Húsz perc után vegyünk el minden maradékot. Használhatunk táblázatokat annak ellenőrzésére, hogy a kölyök a korának megfelelő ütemben gyarapszik-e. Ne felejtsük, hogy ezek csak útmutatók, de ha állatorvosi felügyelet mellett használjuk őket, nagyon hasznosak lehetnek nemcsak a fiatalkori elhízás, hanem sok ortopédiai állapot, pl. csípőízületi diszlpázia és az osteochondritis dissecans (OCD) megelőzésében is. Kimutatták, hogy a csípőízületi diszpláziát nemcsak genetikai, hanem az első hetek környezeti tényezői (pl. talaj, amin a kölyköket nevelik), és a táplálékbevitel is befolyásolják. A kutatások azt mutatták, hogy a nagy testű kölykök, pl. masztiffok étvágy szerinti etetése növeli a csípőízületi diszplázia későbbi kialakulásának esélyét. Már sok tápgyártó állít elő kifejezetten a nagy testű fajták kölykeinek szánt növekedés-serkentő étrendeket. Ha a gyártó utasításainak megfelelően használjuk őket, jótékonyan segítenek csökkenteni a csontbetegségek kifejlődésének esélyét. Kevesebb energiát és kalciumot tartalmaznak. Első hallásra furcsának tűnhet, hogy egy masztiff-fajta, amelyiknek a növekedés alatt nagy csonttömeget kell fejlesztenie, valójában csökkentett kalciumszintet igényel. Azonban számos kutatás kimutatta a túlzott kalciumbevitel veszélyeit az optimális csontszerkezet kialakulásának viszonylatában. Minél nagyobb és nehezebb a kutya, annál nagyobb a kockázat. A megfelelő növekedés és fejlődés az esszenciális tápanyagok megfelelő bevitelétől függenek, és ha figyelembe vesszük, milyen gyorsan nőnek a kölykök, négy hónapos korukra pl. gyakran elérik felnőtt testsúlyuk felét, nem meglepő, hogy a táplálásbeli hiányosságok, többletek és egyensúlyhiányok katasztrofális eredményhez vezethetnek, különösen a masztiff-fajták esetében. A mai állatorvosi gyakorlat manapság ritkán találkozik hiányosságokkal, főként azért, mert az előre gyártott állateledelek több mint elég esszenciális tápanyagot tartalmaznak. Hiánybetegségeket gyakran otthon kevert, kiegyensúlyozatlan étrend kapcsán diagnosztizálnak. Klasszikus példa, amikor a kutyát csak hússal etetik. A húsnak nagyon alacsony a kalciumtartalma, viszont sok foszfor van benne, e mellett az étrend mellett a szervezet a csontokból vonja ki a kalciumot. Ennek eredményeként a csontok nagyon vékonyak, könnyen törnek, gyakran „gyűrött” töréssel, amit egyszerűen a testsúly által okozott terhelés okoz. A jó csontfejlődés genetikai, környezeti és táplálkozási tényezők összhatása nyomán jön létre. A genetikai összetevőt a fajta javításán fáradozó tenyésztő befolyásolhatja. A környezeti tényezőket, mint például az elhelyezést és az aktivitási szintet, a tenyésztő jó tanácsai alapján az új tulajdonos szabályozhatja. Mégis a táplálás az egyik legfontosabb, a kölyök csontozatának korrekt fejlődését befolyásoló tényező.  A növekvő kölykök esetében különösen fontos az ásványi anyagok adagolása, de mindig az egymáshoz viszonyított, megfelelő arányban. A kalcium-foszfor arány ideális esetben 1,2-1,4:1, de mindenképpen a szélesebb 1-2:1 határok között legyen. Ha több foszfor, mint kalcium van az étrendben (azaz a kalcium-foszfor arány fordított), a normális csontfejlődés hiányt szenved. Arra is oda kell figyelni, hogy ne etessünk túl sok ásványi anyagot. A nagy testű kölykök számára készült étrendnek nem szabad több mint kb. 1% kalciumot tartalmaznia (ez nagyjából fele a kisebb fajták számára ajánlottnak). A túlzott kalciumbevitel valójában csökött növekedést okoz, a 3,3%-os kalciumbevitelről pedig kimutatták, hogy súlyos csontrendszeri deformitásokat okoz, pl. a mellső lábközép deformitásai, OCD, vagy csípőízületi diszplázia. Ezek gyakori betegségek, és míg más tényezők, pl. a genetikai örökség is a láttérben lehet, a túlzott ásványianyag-bevitel minden esetben kockázati tényező. A bullmasztiffok genetikailag hajlamosak az OCD egyik formájára, a könyökdiszpláziára, mely abban mutatkozik, hogy a könyökízület egyik kis csontja nem fejlődik megfelelően. Ez már fiatal korban ízületgyulladáshoz vezet. Ha elég korán felismerik, műtéttel kezelhető, bár normális ízületi funkció nem minden esetben lehetséges. Ha az étrend elegendő mennyiségű kalciumot tartalmaz, ásványi anyagok kiegészítő adagolásával veszélyesen könnyű 3% fölé emelni a kalciumtartalmat. Néhány gyártott falatka nagyon magas só-, fehérje- és kalóriatartalommal bír. Jelentősen felboríthatják a gondosan kiegyensúlyozott étrendet, és tanácsos az állatorvos véleményét kérni a különféle jutalomfalatokról. A növekvő kiskutyát legjobb a tápanyagigényét fedező mesterséges eledellel táplálni. Különösen alkalmasak még a legfiatalabb kölykök nevelésére is azok, melyeket konzerv és száraz formában is megvehetünk. Az otthon összeállított étrendek elméletileg megfelelőek lehetnek, de nehéz meggyőződni arról, hogy minden tápanyag hozzáférhető formában van-e jelen. Egyedül tápanyag-elemzéssel és ellenőrzött etetési próbákkal lehet meggyőződni az étrend megfelelő voltáról. A kiegészítőket csak az étrend ismert hiányosságainak pótlására használjuk. Ha egy kiegyensúlyozott étrendet egészítünk ki, felborítjuk az egyensúlyt, és bizonyos tápanyagokból, különösen ásványi anyagokból túlzott mennyiségeket nyújtunk. A táplálékkal történő befolyásolás önmagában nem elég a fejlődés során fellépő csontproblémák megelőzésében. Azonban megfelelő mennyiségű, jó minőségű, kiegyensúlyozott étrend beállításával néhány csontrendszeri probléma megelőzhető. A kifejezetten növendék kutyák számára készült tápok egyre nagyobb száma mellett a hiánybetegségek elenyésző problémát képviselnek. A kár lehetőségét inkább a túlzott fogyasztásból és a kiegészítésből eredő túlzott tápanyagbevitel rejti magában.

A VEMHES ÉS A SZOPTATÓ SZUKA ETETÉSE

A vemhesség korai és középső szakaszában nem szükséges növelni a szuka számára kínált táplálék mennyiségét, de az utolsó három hétben megnövekszik az energiaigény (azaz a szénhidrátok és a zsírok iránti együttes igény), a fehérje-, ásványi anyag- és vitaminigény. A szuka tápanyagigénye a szoptatás alatt éri el csúcspontját, különösen, ha nagy az alomszám. Tartózkodjunk a vemhesség alatt a kalcium-kiegészítéstől, mert a magas bevitel a tejtermelés alatt akadályozhatja a kalcium elérhetőségét, és növelheti az eclampsia (kalcium-görcs) fellépésének esélyét. A szoptatás alatt a szukának tartania kell testsúlyát és kondícióját. Ha fogy, energia bevitelét kell emelni. Speciális, a növekedtetőhöz hasonló összetételű étrenddel fedezzük ilyenkor táplálékigényét. Ha a szuka ennek az életszakasznak megfelelő étrenden van, mégis eclampsiát kap, vagy kapott már régebben, az állatorvostól kérjünk tanácsot a kalcium pótlólagos adagolásáról.

Meg kell jegyezni, hogy alacsonyabb kalcium- és energiatartalmuk miatt a kifejezetten nagy testű kölykök számára készült tápok a szuka méretétől függetlenül nem javasoltak a vemhesség és a szoptatás alatt.

FENNTARTÓ ÉS IDŐSKORI TÁPLÁLÁS

A jó táplálás célja, hogy a kutya által igényelt minden energiát és esszenciális tápanyagot megfelelő mennyiségben biztosítsunk, és ezzel elkerüljük a hiányokat, ugyanakkor korlátozzuk is fogyasztásukat, hogy ne okozzunk túltáplálást vagy mérgezést. Néhány tápanyagról tudjuk, hogy szerepük van bizonyos betegségek kialakulásában, ezért ha lehet, ezért tanácsos a túladagolást elkerülni. A Kansas államban, Topekában lévő Hill’s Tudományos és Technológia Központban dolgozó állatorvosok a kutyák klinikai táplálásának szakértői. Különösen a kutya élete során az alábbi tápanyagokból bevitt túl nagy mennyiség által okozott egészségügyi kockázatok foglalkoztatják őket:

  • fehérje
  • nátrium (só)
  • foszfor

E tápanyagokról azt gondolják, hogy fontos és súlyos hatással bírnak a már meglévő betegségekre, különösen a szív- és vesebetegségekre. A vese- és szívbetegség nagyon gyakori az idősebb kutyák között, ezért úgy hiszik, hogy fontos, hogy elkerüljük az e tápanyagokban gazdag ételek etetését az ilyen „kockázati csoportba” tartozó kutyáknál. Továbbá ezek a tápanyagok meghatározóak lehetnek a kutyák számára még a betegség fellépése előtt is. Tudjuk, hogy például a só felhalmozódhat a tüneteket még nem mutató szívbeteg kutyák szervezetében, még mielőtt a betegség nyilvánvaló lenne. A só visszatartás fontos tényező, mely a folyadék-visszatartás (vérbőség), a végtagok duzzadása (ödéma) és a vízkór kialakulásához vezet. Az Egyesült Államokban egy vezető szívspecialista állatorvos szerint az öt év feletti kutyák 40%-ának, a 10 év feletti kutyák 80%-ának valamilyen szívelváltozása van – endocordiosis vagy myocardialis fibrosis (vagy mindkettő). Mindkét elváltozás csökkentheti a szív működését. A foszfor-visszatartás az előrehaladott vesebetegség fontos következménye, és fokozza a szervezet lágy szöveteiben az ásványok lerakódását, így magában a vesében is, ahol „nephrocalcinosis”-ként ismert állapotot okoznak. Ezek a lerakódások még inkább károsítják a veséket, és siettetik a veseelégtelenség beálltát. A kutya életkorának előre haladtával két fő tényező befolyásolja táplálékigényét:

1. A szervei működését és anyagcseréjét befolyásoló hatások által okozott tápanyagigény-változások.

2. A tüneteket még nem okozó, de meglévő betegségek megnövekedett valószínűsége, melyek közül sok csak lassan fejlődik ki, miközben a tápanyagbevitellel befolyásolható a betegség előrehaladása.

Sok masztiff-tulajdonos ismeri a gyomorcsavarodás nevű állapotot. Erről az életveszélyes betegségről régebben azt tartották, hogy magas zsír- vagy szénhidrát-tartalmú étrendfogyasztása okozza. A jelenlegi gondolkodás szerint a gyomorcsavarodást aerophagia (a táplálékkal együtt nagy mennyiségű levegő lenyelése) váltja ki, ez pedig főként a habzsoló állatoknál rendszeres. A hajlamosító tényezők a következők:

  • genetikai adottságok,
  • versengés az etetéskor,
  • kimerítő mozgás az étkezések idején,
  • izgalmi állapot étkezéskor.

 

Az utóbbi három tényező gyors evést okoz. Az állatorvosoknál speciális, magas emészthetőségű, a rizikócsoportba tartozó állatok etetésére szolgáló tápok kaphatók. Az energiaigény általában csökken az életkor előre haladtával, a táplálékfogyasztást pedig ennek megfelelően kell változtatni. Néhány tápanyag fogyasztását is minimális szintre kell csökkenteni – különösen a fehérje, a foszfor, a nátrium és az összenergia bevitelét. Lehet, hogy más tápanyagok fogyasztását növelni kell ahhoz, hogy az idős kutya szükségleteit fedezzük, név szerint az esszenciális zsírsavakét, néhány vitaminét, néhány speciális aminosavét és a cinkét. Az emberekkel ellentétben a kalciumot és a foszfort az idősödő kutyák esetében nem kell külön adagolni – sőt ez náluk káros is lehet.

A TÁPOK FELIRATAINAK ÉRTELMEZÉS

A tápok feliratozásának szabályozása országonként változik. Pl. az USA-ban árusított állateledeleken „Garantált összetétel”-t kell feltüntetni, ami a különböző tápanyagok maximális vagy minimális mennyiségét jelöli. Az európai tápokon „Jellemző összetétel”-nek kell szerepelnie, ami átlagértékeket ad meg.

„TELJES ÉRTÉKŰ – KIEGÉSZÍTŐ”

Nagy-Britanniában az állateledeleken fel kell tüntetni, hogy „teljes értékűek” vagy ’”kiegészítők”. A „teljes értékű” állateledelnek minden tápanyagot tartalmaznia kell, amire azon állatok szükségleteinek kielégítésére szükség van, melyek számára a tápot ajánlják Jelenleg a gyártónak nem kötelező ennek betartását igazoló etetési próbákra benyújtani a készítményt. Az Egyesült Államokban vannak gyártók, melyek az AAFCO (Association of American Feed Control Officialis = Amerikai Tápellenőrző Hivatalok Szövetsége) által elfogadott etetési próbáknak vetik alá állateledeleiket, hogy meggyőződjenek arról, hogy azok megfelelnek az Országos Kutatási Tanács (National Research Council) táplálási kívánalmainak (ilyenek például a Hill’ Pet Nutrition Science Plan vonala). A „kiegészítő eleségeket valami mással együtt kell adni ahhoz, hogy fedezzék az állat szükségleteit. Aki a kutya adagjának jelentős részében kiegészítő eleséget használ, annak tudnia kell, hogy mivel kell együtt etetni ahhoz, hogy az eredmény kiegyensúlyozott étrend legyen. Ennek elmulasztása komoly tápanyaghiányhoz vagy tápanyag-aránytalansághoz vezethet.

SZÁRAZANYAG-TARTALOM

Az állateledelek víztartalma igen változatos, különösen a konzerveké. Az Egyesült Államokban a törvényesen szabályozott maximum-érték 78%, de Európában nincs megállapítva ilyen határ, és néhány európai konzerveleség akár 86% vizet is tartalmaz. A szabályozás már kötelezővé teszi a nedvességtartalom feltüntetését a csomagoláson. Ez azért is fontos, mert ahhoz, hogy a különféle tápokat össze tudjuk hasonlítani egymással, a tápanyag-tartalmat a szárazanyag-tartamban kell figyelembe venni. Tegyük fel például, hogy két táp 10%-ban adja meg fehérjetartalmát a „Jellemző összetétel”-ben. Ha az egyik termék 75% vizet tartalmaz, és 25% szárazanyagot, a fehérjetartalma valójában 10/25 x 100 = 40%. Ha a másik termék 85% vizet tartalmaz, a fehérjetartalma 10/15 x 100 = 66,6%. Az ilyen számítások (szárazanyag-elemzésnek hívják)még fontosabbak, ha konzerveleséget száraztáppal hasonlítunk össze, hiszen a szárazeleségek nedvességtartalma csak 7,5-12%.

Csak akkor tudjuk hatékonyan összehasonlítani az állateledeleket, ha ismerjük:

  1. energiasűrűségüket,
  2. az egyes tápanyagok szárazanyagra vetített arányát.

 

KÖLTSÉGEK

Az egyes tápok költség-összehasonlításának egyedül érvényes módja, ha összevetjük a kutya minden igényét fedező napi etetés költségeit. Egy magas energiatartalmú, tápanyagok szempontjából koncentrált étrend kilónként többe kerülhet, de mégis olcsóbb, ha a napi költséget nézzük. Ezzel szemben egy gyenge minőségű, rosszul emészthető táp kilónkénti ára alacsonyabb lehet, de valójában többe kerül naponta etetni, mert sokkal többre van szükség belőle ahhoz, hogy a kutya szükségleteit fedezzük vele. Egy tápetetésének csak az lehet a célja, hogy fedezze a kutya tápanyagszükségletét. Ehhez szükség van arra, hogy olvasni tudjunk a gyártók marketing-stratégiájában, és azt az étrendet válasszuk ki, amelyik azt nyújtja a kutyának, amire annak szüksége van.

HÁZIKOSZT

Mi újság a házilag összeállított étrendekkel? Nos, elméletben lehetséges olyan otthon összeállított étrendet készíteni, ami fedezi a kutya minden táplálékigényét, és minden tápláléknak van valami tápértéke, de nem minden megjelentetett receptura éri el azt, amit állítanak. Ennek az az oka, hogy a nyersanyagokat nem vetik szigorú minőség-ellenőrzés alá, és a tápanyagok hozzáférhetősége nyersanyag-forrásonként változhat. Ha megfelelően kiegyensúlyozott, otthon előállított étrenddel etetünk, azt gyakran időigényes előállítani, általában vitamin/ásványianyag-készítménnyel kell kiegészíteni, és megfelelően elkészítve drágák lehetnek. A nyersanyagok változásai a tápérték fluktuációját okozzák. Az egyedüli módja annak, hogy meggyőződjünk az otthoni étrend tápanyag-összetételéről, az, hogy összekeverünk minden nyersanyagot, kiegészítőt, falatkát, konyhai hulladékot stb. homogenizáljuk, és egy mintát vegyi elemzésre küldünk (egy rész-elemzés jóval 100 angol font / 160 dollár feletti összegbe kerül). Majd ezt az összetételt hasonlítsuk össze a tápanyagigény megállapított szintjeivel. Úgy érezhetjük, hogy egy valakitől kapott vagy általunk az évek során kifejlesztett otthoni recept megfelelő. De honnan tudjuk? Mi a foszforszintje az otthoni étrendnek? A kívánatosnál magasabb szint csak sok idő múltán okoz nyilvánvaló, látható problémákat. Néha a kutya kondíciója jelzi, hogy valami nincs rendben az étrenddel. Az egyik leggyakoribb kérdés, amit tenyésztők kutyakiállításokon feltesznek: „Tud ajánlani valamit, amitől a kutyám tartani fogja a súlyát?” Hacsak nem orvosi probléma áll a háttérben (ebben az esetben pedig először az állatorvos tanácsát kell kérni), gyakran az egyedüli oka annak, hogy a kutya nehezen tartja a testsúlyát, az, hogy egyszerűen nem elegendő az energia-bevitelük. Ez nem azt jelenti, hogy nem esznek jól – lehet, hogy zabálnak, de táplálékuk viszonylag energiaszegény, és ha nehezen emészthető, lehet, hogy a kutya nem tud annyit enni, amivel fedezni tudná energiaigényét. A nagy, laza széklet az alacsony emészthetőséget jelzi. A matt, száraz vagy korpás szőr, a rossz bőr, és más külső jelek a rossz táplálásra utalhatnak. De mennyi gyenge küllemű és rendszeresen fertőzésekkel küszködő kutyát etetnek olyan étrenddel, amelyik éppen hogy csak rendelkezik a szükséges tápanyagszintekkel?

ÖSSZEFOGLALÁS

A táplálás fontosságát már sok éve felismerték, és mégis még ma is sok babona, mese, és megalapozatlan állítás veszi körül. A klinikai táplálás megjelenése önmagában is megteremtett a jövő alapját. Remélhetőleg a jövőben a különféle etetési gyakorlatok előnyeiről és veszélyeiről olyan tudósoktól fogunk hallani, akik tényekkel támasztják alá állításaikat, nem csak véleményükkel. Azt már tudjuk, hogy egy beteg kutyának az egészségestől eltérő tápanyagigényei vannak. Néhány esetben a klinikai táplálás alternatív módszert kínálhat az esetek kezelésére. Jelenleg például már a húgyhólyag struvit köveit az étrend megválasztásával fel tudjuk oldani, nincs szükség sebészeti beavatkozásra.

De ne felejtsük: az étrend megválasztása nem „alternatív gyógyászat”. A megfelelő étrend a kulcsa mindennek, amit az élő állatnak tennie kell, legyen az munka vagy a szövetek helyreállítása egy sérülés után. Nem választható megoldás, hanem az állat megfelelő ellátásának alapvető része. Ha kutyát tartunk, legalább arról kell meggyőződni, hogy az adott étrend kielégíti minden igényét, és elkerüli az energia és azon tápanyagok túladagolását, melyek fontos szerepet játszhatnak kedvencünk betegségeinek kialakulása.

A BORDEAUX-I VÉRMÉRSÉKLETE

A gazda iránti hűség a bordeaux-i dog egyik legfontosabb jellemzője. Gazdájával nagyon gyengéd és szelíd a kutya. Hiba lenne magára hagyni területvédésre, vagy egész napra kennelbe zárva tartani. Agresszió nélküli őrző képességgel van megáldva. Ösztönösen védi családját és különösen a gyerekeket. Nyugodt, nem könnyű kihozni a sodrából. Ingerküszöbe magas, ami azt jelenti, hogy nem válik könnyen agresszívvá. A dognak valódi elriasztó ereje van megjelenésében és viselkedésében is. Azonban ez a természetes jó vérmérséklet erős reakcióknak enged tere, amikor úgy gondolja, hogy provokálják, vagy úgy érzi, gazdáját veszély fenyegeti. Csak akkor ugat, ha jó oka van rá, tehát olyankor érdemes megnézni, miért teszi. Legkevésbé kellemes vonása, hogy más kutyákkal szemben igen domináns, ez különösen a kanokra igaz. Általában nem tanácsos két kant tartani együtt.  A bordeaux-i dog emberekhez szoktatható. A bírálat alatt igen ritkán fordulnak elő problémák, amennyiben tisztelettel bánnak velük. A dogok erősen ragaszkodnak gazdájukhoz, és szeretnek mindig a közelében lenni. Ez a jellemvonás felhasználható arra, hogy engedelmességre szoktassuk. Mindig dicsérjük meg, amikor kedvünkre valót tesz – csendben fekszik, jön, amikor hívjuk, láb mellett megy az utcán stb. Ne féljünk túl sokat dicsérni a dogot, tényleg élvezi, hogy örömet okozhat. Ha utasítjuk legyünk teljesen határozottak, éppúgy, mint amikor megtiltunk neki valamit. Sokat bátorítsuk és fejezzük ki tetszésünket, amikor valaminek az elvégzésére kérjük. Akárhová megyünk, vigyük magunkkal hogy a lehető legtöbb különféle mindennapos helyzethez hozzászokhasson. Amíg fiatal, sokszor kerüljön kapcsolatba más kutyákkal és állatokkal csakúgy, mint gyermekekkel és az utcai élettel. Ha úgy tűnik, verekedésbe bonyolódik, azonnal és nagyon határozottan cselekedjünk, hogy megértse, a verekedés szigorúan tilos.

A KÖLYÖK KIVÁLASZTÁSA

Ha jó bordeaux-i dog kölyköt akarunk választani, első dolgunk legyen, hogy megnézzük a szülőket – fejüket, mozgásukat és vérmérsékletüket. Christian Porries, a francia fajtaklub vérmérsékleti teszt felelőse felhívja a figyelmet arra, hogy a dog vérmérséklete bizonyos vérvonalakban állandó. Ez bizonyos mértékben igaz az egészségre és a típusra is. Amikor Claudine Acker, aki már évek óta tenyészt bordeaux-i dogot, kölyköt választ, a következőkre figyel: viszonylag rövid kutya, a szemek közötti megfelelő távolság, határozott stop, a lehető legsötétebb szín, kiváló általános kondíció. Hozzáteszi azt is, nehéz két hónaposan bordeaux-i dog kölyköt választani, mert ez a fajta többet változik növekedési során, mint a többi molosszus. Más tanácsot is ad: Ne válasszunk túlzottan előreharapó kölyköt, mert ez a tulajdonság csak erősödni fog, ahogyan a kiskutya növekszik (a kölykök nem előreharapással születnek). Figyelni kell a farokra, vizsgáljuk meg teljes hosszában (különösen, ha tenyésztésre választunk), hogy észrevegyük a csomós farkú kölyköket, hiszen őket ki kell zárni a tenyésztésből. A vörös maszk genetikailag recesszív tulajdonság, vagyis vörös maszkos anyától és vörös maszkos apától nem születhetnek fekete maszkos kölykök. A bordeaux-i szukák elég könnyen szaporodnak, és általában kitűnő anyák. Fontos megjegyezni, hogy a tenyésztők hagyományosan segédkeznek a szüléskor, mert azt tartják, hogy az előreharapásos szájjal az anyának nehezen megy a köldökzsinór elharapása. Születésükkor a kölykök általában 400-800 gramm súlyúak, egyhetesen 1-1,3 kg-osak, kéthetesen 2-2,4 kg-osak, tízhetesen 10, három hónaposan pedig 13-17 kilót nyomnak.

A legtöbb bordeaux-i tenyésztő szerint legjobb jó minőségű, nagy testű kutyák számára készült szárazeleséggel etetni őket. Természetesen adhatunk hozzá némi kockára vágott sajtot vagy húst, pusztán az íze kedvéért. Fiatal korában sok dognak rossz az étvágya, ezért mindig oda kell figyelnünk arra, hogy eleget egyenek. A szárazeleségek általában kiegyensúlyozott összetételűek, és nem szabad elfelejtenünk, hogy veszélyes lehet az állatorvos vagy a tenyésztő tanácsa nélkül ásványi anyagokat vagy vitaminokat külön adagolni. A túl sok éppúgy árthat, mint a túl kevés. A gyomorcsavarodást megelőzendő etessük a dogokat naponta kétszer, etetés után pedig hagyjuk őket nyugton. Bármely más kutyafajtához hasonlóan a bordeaux-i dog sem mentes az egészségügyi problémáktól. Várható élettartamuk más molosszusokéhoz hasonló. Nem betegesebb, mint bármely más molosszus, de a következő betegségek már előfordultak a fajtában.  Időnként beszámoltak szívbetegségekről, a francia fajtaklub már elkezdte vizsgálni a kérdést. Tenyésztésbe vétel előtt minél több kutyát megvizsgálnak. Úgy tűnik, ez a legsúlyosabb probléma, ami érinti a fajtát. Néhány esetben epilepsziát is diagnosztizáltak. Bár a röntgenfelvételek azt mutatják, hogy sok molosszushoz hasonlóan a bordeaux-i dog is hajlamos csípőproblémákra, ezek a legtöbb esetben nem okoznak komoly tüneteket. A tenyészállatok röntgenes vizsgálata segít a helyzeten. A kutyáknak fittnek kell maradniuk, és egyensúlyt kell felállítani a testi egészség és a típus között. Rendszeres mozgatással formában kell tartani az izmaikat. A dog annyira szereti a gazdáját, hogy nem hajlandó egyedül mozogni, és még akkor is szükség van a sétáltatásra, ha nagy a kertünk. A bordeaux-i dogok általában nem szeretik a meleget, ezért nem szabad őket a kocsiban hagyni, vagy forróságban mozgatni.

 

 

Egészségvédelem

 

Általános ápolás és higiénia

A masztiffok szőrét viszonylag könnyű rendben tartani, de napi ápolásra van szükségük, különösen a vedlés alatt. Minél hamarabb vesszük észre az egészségügyi problémát, annál hamarabb kérhetjük az állatorvos tanácsát, és annál jobbak a teljes javulás kilátásai, akár egy elhatalmasodó betegségről vagy daganatról is legyen szó. A masztiff kölyköt már a lehető legkorábban kefélni és ápolni kell, hogy az efféle törődést kellemes élményként értékelje. A műveleteket könnyebb elvégezni, ha az élet korai szakaszában kezdjük őket. Ha a kutya hozzászokik a törődéshez, az állatorvosnak sokkal könnyebb lesz megvizsgálnia, és felkeresése is sokkal kevesebb stresszt jelent majd tulajdonosnak és kutyának egyaránt. Mielőtt ápolni kezdjük a kutyát, vessük alá alapos fizikai vizsgálatnak, hogy minden abnormalitást észrevegyünk. Mindig a fejénél kezdjük, hogy tiszta kézzel nyúljunk a szájához, utána vizsgáljuk meg a lábát és a hátsóját.

 

Szemek

Először nézzük meg, nincs-e váladék a szemek sarkában. Ne legyen túlzott könnyezés, és a szemek fehérjét is ellenőrizzük röviden, nem vörösek vagy elszíneződöttek-e. A szemek felszíne legyen tiszta és csillogó, kifejezésük pedig élénk. Vannak bizonyos, a szemeket megtámadó betegségek, ezért vegyünk észre minden, a normálistól eltérő jelet, és szóljunk róla az állatorvosnak, ha szükséges.

 

Fülek

A fájdalmas fül nagyon zavarja a kutyát, ezért fontos a fülproblémák megelőzése. Ha észrevehető a fülzsírlerakódás a fülkagylóban, távolítsuk el. Először puhítsuk fel valamilyen fültisztító folyadékkal, majd töröljük ki óvatosan vattával. Ne használjunk kis vattacsomókat, és a lehető legfinomabban járjunk el. Ha túl sok a fülzsír a fülkagylóban, vagy a fül túl forró, kipirult vagy duzzadt, ez fertőzésre vagy gyulladásra utal., és gyors állatorvosi segítségre van szükség. Ha nem kezeljük a gyulladást, a kutya vakarni fogja a beteg fülét, és gyakran csak további fertőzéseket közvetít a hátsó karmaival. A váladékozás, és a váladékban elszaporodó káros baktériumok súlyosbítják a helyzetet, és megnehezítik a kezelést. Néhány masztiff szélesen nyitott fülének tövénél fekély látható, ilyenkor a kutya egy hűvösebb szélfuvallat vagy a nem megfelelő érintés után felsír, mivel éles fájdalmat érez.

 

Száj

Mindennap nézzük meg, nem kipirult vagy gyulladt-e a kutya ínye. Ínybetegségekhez vezethet, ha megindul a fogkőképződés, és táplálékdarabkák akadnak fenn az íny szélénél. A romló fogak rossz leheletet okoznak, és ha nem távolítjuk el őket, a szájban élő baktériumok miatt a szájszag még rosszabb lesz. A fogban és az ínyben fájdalomérzékelő idegek futnak, így a fogkőlerakódás olyan betegséghez vezethet, ami miatt a kutya nem eszik, és vérmérséklete is elromlik. Néhány masztiff hátulsó őrlőfogait lehetetlen általános érzéstelenítés vagy nyugtató beadása nélkül megvizsgálni. A kiskutyák négy és hat hónapos koru között váltják fogaikat, ekkor nyilvánvalóan fáj az ínyük. Amikor az őrlőfogak készülnek előbukkanni, segít, ha közvetlenül a szem alatt a bőrt masszírozzuk. Amikor a felnőtt kutyát ellenőrizzük, figyeljünk minden abnormálisra, szemölcsökre, túlzott nyálzásra és a száj mélyéből induló habzásra.

 

Orr

Távolítsunk el minden váladékot, és figyeljünk a horzsolásokra és repedésekre. Nem érdemes megijedni, ha a kutyánknak nem hideg és nedves az orra.

Bőr és szőrzet

Ápoláskor a kutya egész testét vizsgáljuk át. A fekete piszok és a hámlás paraziták általi fertőzöttség árulkodó jelei. A foltban hiányzó szőrt, a bőr kipirultságát és az abnormális csomókat is valószínűleg ápoláskor fogjuk először felfedezni. A masztiffok szőre általában enyhén csillog, a faggyúmirigyek olaja pedig vízálló réteget képez, amitől a szőrzet tapintása simává válik.

 

Karmok és mancsok

A karmoknak rövidre kell kopniuk, mert a túlnőtt karmok fájdalmasan hasadnak, különösen hideg időben, amikor a karmok törékenyek. Ha a kutyát rendszeresen sétáltatjuk kemény felületen, például betonon, járdaköveken vagy sziklákon, a természetesen kopnak. A kátrány és a fű szinte egyáltalán nem koptatja a karmokat, még mozgás közben sem. Ha a karmok túl hosszúra nőttek, a kutyának nehezére esik koptatni azokat, mert a talp több súlyt vesz át, a karmok pedig hasadnak, ami fájdalmas az állat számára. A karmok vágását óvatosan kell végezni. Ha túl rövidre vágjuk őket, belevágunk az érbe, vérezni fog, és a kutyánk is fáj. Ilyenkor aztán nagyon óvatos lesz mindenkivel, aki karomvágóval közelít a mancsai felé. A betonon történő mozgatás biztonságosabb egy kezdő számára, mintha új, hegyes eszközzel próbálná levágni a karmot. Rendszeresen tapogassuk át az ujjak közét, ahol a szőrcsomók vonzzák a ragacsos és könnyen tapadó anyagokat. Az agyagszennyeződések kis, kemény golyókká állnak össze az ujjak között, a séta közben felszedett kátrány vagy rágógumi ugyanilyen veszélyes lehet. Az ellenőrzés során észre fogjuk venni a talppárnák vágásait és sebesüléseit is.

 

Hátulsó rész és a nemi szervek

Nézzük meg, nincsenek-e megduzzadva a bűzmirigyek, és nem szivárog-e belőlük váladék. A végbél környékén szalagféreg-szelvényeket vehetünk észre. A szuka vulvája ne váladékozzon, hacsak nem a tüzelés jeleit mutatja. A kan előbőre ne váladékozzon, hímvesszője se legyen kin, kivéve, ha a szőrápolás vagy a törődés izgatta éppen fel.

 

Oltások

 

Az emberek és az állatok gyógyászatában is régóta használnak oltásokat megelőzésképpen. Nagyjából negyven éve garantált az állatok hosszabb élete, és a kölyökbetegségek és a korai kölyökhalálozások viszonylagos ritkasága.

 

Szopornyica

Olyan klasszikus , vírus okozta betegség, ami nagyon ritka lett, mióta rendszeres oltásokkal védekezünk ellene. A vírus lappangási ideje 7-21 nap, a fertőzést a testhőmérséklet emelkedése, étvágytalanság, köhögés, és gyakran hasmenés követi. A szemekből és az orrból folyó váladék először vízszerű, de később a másodlagos fertőzések miatt gyakran sűrű, nyálkás, zöldes, vagy krémszínűvé változik. A betegség a fogakat is megtámadja, ha a kiskutya hat hónapos kora előtt fertőződik. A hatvanas években „kemény talppárna” nevű változatát is ismerték a betegségnek, az alapja nem más, mint a szopornyicás fertőzés után az orr és a talppárnák szaruhártyájának gyulladása. A szopornyicán átesett kutyák felénél az idegrendszer is sérül, és rohamok, rángások, vagy utólagos paralízis marad fenn. A ma használatos oltások mind legyengített élővírusos vakcinák, és nagyon hatékonyak a betegség megelőzésében. Egyre terjed, hogy az első vakcinázás időpontját a kölykök hathetes korára teszik.

 

Parvovírus

Talán ez a második legfontosabb vírusos megbetegedés, és csakúgy, mint a szopornyica, korrekt vakcinázással nagyrészt megelőzhető. A vírus nagyon gyorsan és hatékonyan terjed. A betegség hirtelen áll be, az első 24 órára a gyakori hányás jellemző, majd ezt erőteljes, híg, gyakran jellegzetes szagú és vörösesbarna színű hasmenés követi. A halál oka leggyakrabban a vízveszteség miatti kiszáradás volt, amikor azonban megértették, hogy a kölyköket intravénásan kell folyadékhoz juttatni, éppen úgy, mint a kolerás betegeket, a halálozási arány alacsonyabb lett. A enyhébb esetekben elegendő a szájon át történő folyadékpótlás, amennyiben a létszükségletű elektrolitokat is biztosítja. A hagyományos recept: egy liter vízbe egy csapott teáskanál só és egy gyermekevőkanálnyi glükóz. A legtöbb kölyköt megvédi, ha hathetes, majd tizenkét hetes korban élővírusos vakcinát kap.

 

Leptospirosis

Baktérium okozza, és abban is eltér az előzőekben tárgyalt vírusfertőzésektől, hogy legalább kétszer, elhalt kórokozót tartalmazó vakcinával kell oltani ellene, és a védettség fennmaradásához 12 havonta meg kell ismételni azt. Ez az a betegség, amelynél a legfontosabb az évenkénti emlékeztető oltások. A patkányok által terjesztett változat a legveszélyesebb a kutyákra, gyakran sárgasággal jár, a halál pedig vese és májelégtelenség miatt következik be, ha elmarad a korai antibiotikumos kezelés.

 

Kennelköhögés

Kellemetlen éles köhögést okozó betegség, a légcsőből és a hörgőkből ered. Hagyományosan a panziókban lévő kutyák fertőződtek meg, de újabban inkább fertőző hörghurutnak  kellene nevezni, mivel bármelyik kutya megkaphatja, amelyik egy kiállításon vagy kutyafuttatón olyan közel áll egy fertőzött kutyához, hogy annak köhögéskor cseppfertőződhessen. Öt olyan baktérium és vírus létezik, melyek együtt vagy esetleg kettesével  a kennelköhögésként ismert betegséget okozhatják. Az orrcseppként alkalmazható Bordetella-vakcinát szokták védekezésül ajánlani, általában a kennelbe kerülés előtt egy héttel kell használni. Az injekciós változat másik három ismert kórokozó ellen is védelmet nyújt. A betegség a fertőződés után 4-7 nappal jelentkezik, de lehet, hogy addig észrevétlen marad, míg a kutya el nem hagyja a kennelt. A mély, éles köhögést gyakran úgy írják le, hogy mintha csont vagy valami lenne a torkában. A kutya egymás után sokszor köhög. A köhögés még a kezelés mellett is eltart 14 napig, de néhány kutya akár hat hétig is betegeskedhet. Ilyenkor a fertőzés a légcsőben van jelen. Az ilyen kutyának stresszes állapotban köhögési rohamai lehetnek.

 

 

Menü

 

Honlap készítés ingyen

Asztali nézet